Érvelési hibák (logical fallacies)
A retorika alapvető eleme az érvelés. Érvelésünkben számos hibába eshetünk, mely megtörheti előadásunk, beadványunk szerkezeti integritását, logikai összefüggését. Az alábbiakban Dr. Szitás Benedek, ügyvéd, egyetemi oktató a JeMa 2011/3. számában megjelent írása alapján csak a felsorolás erejéig bemutatjuk a legáltalánosabb hibákat.
Az alannyal kapcsolatos hibás érvelések:
Argumentum ad hominem
A személyi érvelés, amely lehet belső és külső abban az értelemben, hogy az érvelés a vitapartner, a hallgatóság személyes tulajdonságára, érdekeire, cselekedeteire, esetlegesen valamilyen okból való elfogultságára vonatkozik-e, vagy pedig a vitában, az érvelési folyamatban közvetlenül nem érintett harmadik személyre. Belső hamis érvelésnek tekinthető például az, hogy akit hamis tanúzásért már elítéltek, annak sohasem lehet hinni. Durvább formája az ún. gyalázkodó személyeskedés, amelyre talán példát sem kell felhozni.
Argumentum ad verecundiam
Külső hamis érvelés, ismert vagy anonim, valóságos vagy csak állított – szakértőre, szaktekintélyre való hivatkozás, amelyből az előzővel kapcsolatosan talán példa a skolasztikusoknak az az érvelése, hogy Arisztotelész olyan nagy bölcs volt, hogy nem tévedhetett.
Argumentum ad hominem tu quoque
Ez az az eset, amikor az ellenfél állítását azért és csakis azért ítéljük elfogadhatatlannak, csak azzal cáfoljuk, hogy az ellenfél hasonló korábbi állításairól már bebizonyosodott, hogy azok hamisak és valótlanok. Példa: az adott ügyben azért alaptalan a vád, mert egy korábbi hasonló ügyben már felmentő ítélet született.
Argumentum ad ignoratum
A bizonyítás, a tudás hiányára alapított érvelés. Itt érveléstani, nem pedig eljárásjogi kérdésről, nevezetesen a bebizonyítottság hiányáról, az ártatlanság vélelméről, illetve az in dubio pro reo elve érvényesüléséről, hanem arról a logikai érvelési hibáról van szó, amikor egy egyébként igaz állításról úgy vélekedünk vagy azzal kapcsolatosan arra hivatkozunk, hogy annak igazsága nincs igazolva. Például amikor valaki egy köztudomású tény igazságát pusztán annak alapján tagadja, hogy az az adott ügyben nem lett bebizonyítva.
Argumentum ad baculum.
Az a helytelen érvelési mód, amikor egy tény igazsága csak kényszerítés vagy súlyos hátrány kilátásba helyezése által tekinthető beigazoltnak. Ennek történelmi példája a kínvallatás útján vagy annak elkerülése végett tett, „a bizonyítékok királynőjének” tekintett beismerő vallomás igaznak elfogadása.
Argumentum ad misericordiam.
A szánalomkeltő érvelés. Amikor az érvelő a maga vagy más iránti szánalomkeltésből von le következtetést egy állított tény igazságára nézve. Ennek alesete talán az ún. argumentum ad lazarum, amikor az érvelő a saját vagy mások szegénységére, anyagi lehetőségei hiányára, szerény voltára hivatkozik. Dr. Szitás Benedek erre az alábbi példát hozza fel: amikor a védő arra hivatkozással kérte a bíróságtól a törvényi minimumbüntetés kiszabását, hogy „essen meg a bíróság szíve a vádlotton karácsony szent ünnepe előtt”.
Argumentum ad populum.
Azzal való érvelés, hogy egy állítás igazságértéke attól függ, hogy azzal hányan értenek egyet, illetve hogy sok ember egyetértése és az állítás igazságértéke között direkt, lineáris kapcsolat van. Példája a kirívóan súlyos élet elleni bűncselekmény elkövetése esetén a halálbüntetés alkalmazhatóságával kapcsolatban gyakran elhangzó demagóg érv, hogy azt sokan követelnék. Ide sorolható talán a „más is csinálja” elv, azaz az állítás igazolása azzal, hogy az adott cselekedetet mások is megteszik. Ennek példája az az „átlátszó” hivatkozás, amikor a tolvaj vádlott azzal védekezik, cselekmé- nye helyénvalóságát azzal igyekszik igazolni, hogy sok „megélhetési” bűnelkövető van.
Argumentum ad nauseam.
Az ismétlő érvelés, amikor az állítás ereje attól függ, hányszor ismétli meg az érvelő, azt hányszor lehet hallani. Példája az alábbi idézet Antoniustól: „S Brutus derék, becsületes férfiú.”
Tárgyi érverlési hibák
Argumentum ad logicam.
Téves logikai érvelés, amikor egy állítás igazságát vagy téves voltát pusztán az érvelés logikai szerkezete alapján ítéljük meg, vagy olyan premisszákból vonunk le konklúziót, amelyek egyébként egymással nem állnak logikai kapcsolatban.
Cum hoc ergo propter hoc.
Az események időbeni egybeesése alapján közöttük az oksági kapcsolat téves állítása. Ilyen eset lehet a politikában ismert olyan egyidejű vagy időben egymáshoz nagyon közel álló (például öngyilkos) merényleti események közötti összefüggés állítása.
Argumentum ad antiquitatem.
Az állítás igazsága mellett azon az alapon történő érvelés, hogy az nagyon régi, illetve régóta változatlanul elfogadott.
Argumentum ad novitatem.
Az előzőnek lényegében az ellentéte. Egy dolog, esemény vagy ítélet azért igaz, mert a legújabb; újabb, mint az ellentétes állítás
Argumentum ad crumenam.
Aminőségre való téves hivatkozás – annak kijelentése, hogy egy állítás igazságtartalma egyenes arányban van annak minőségével, elfogadott értékével.
Ún. arany középút hiba.
Az adott állítás igazságának azon az alapon való állítása, hogy az két szélsőséges nézet között az „arany középúton” helyezkedik el.
Dicto simpliciter.
Részadat, elégtelen adat, érv alapján univerzális állítás kijelentése, illetve nem reprezentatív minta alapján egyoldalú állítás. Példa: azért, mert a bűnelkövetők között vannak cigányok, a „cigánybűnözés” állítás még nem állja meg a helyét.
Kontrafakturális hipotézis.
Meg nem történt, de egyébként lehetséges események közötti időbeli vagy logikai kapcsolat állítása.Csúsztatás.
Ennek elég sok kifinomult formája, módja létezik. Alényege az, hogy valamely állítást, premisszát az adott környezetből kiemelünk, más szövegösszefüggésben bizonyítunk vagy cáfolunk, majd ezt követően visszahelyezzük az eredeti környezetébe azzal, hogy ezáltal azt igazoltnak vagy megcáfoltnak tekinthetjük. Csúsztatás még a lényegtelen lényegessé minősítése, a figyelemnek a lényegről való elterelése is. Az ide tartozó ún. szalmabáb érvelés esetén azzal cáfolunk egy állítást, hogy azt előbb eltúlozzuk, eltorzítjuk, majd ezt cá- foljuk, végül ezt a félremagyarázott és megcáfolt állítást visszahelyettesítve tekintjük megalapozatlannak, megcáfoltnak.
Petitio principii.
A körbeforgó érvelés, az önmagával való bizonyítás.A szerencsejátékos tévedése (gambler’s fallacy).
A véletlen téves magyarázata. Annak állítása, hogy ami hosszabb távon vagy időben jó vagy rossz volt, úgy rövid távon az lesz rossz, ami jó volt és fordítva
Vissza az Információs oldalra